Hagyományos pszichológia

PszichológiaA nyugati pszichológia nem sokkal több, mint 100 év hagyománnyal rendelkezik. Viszont ez idő alatt nélkülözhetetlenné tette magát, és mindenütt megtalálható, ahol emberek vagy emberi tevékenységek jelen vannak. A klinikai, mentális betegségeket kezelő pszichológián túl alkalmazzák pl. iskolákban, sportban vagy a reklámiparban.

Az egészségügyi lélektani eljárások lehetnek egyéni vagy csoportterápiák. Az egyéni, négyszemközti módszerek magukba foglalják többek közt a kognitív pszichológiát, a Rogers-féle nondirektív módszert, a klasszikus Freudi pszichoanalízist, a relaxációs-imaginációs módszereket (ez lehet csoportos is), a krízislélektani intervenciót. A módszerek ötvözetét képezi a krízislélektan, ahol a személynek leginkább megfelelő, éppen mozgósítható módszerek elemeit alkalmazzák. Az „ötvözetet” olyan jól sikerült létrehozni a ʼ60-as években, hogy a krízislélektant a mentálhigiéné egyik legnagyobb „találmányának” tartják.

Az ötvözetek jellemzője a fizikában, hogy tartósabbak, több területen hatékonyabbak, mint a tiszta fémek. Hasonlóan, a lélektanban alkalmazott, jól összeválogatott módszerek a problémák megoldását is lerövidítik és megkönnyítik. Ezért javasoljuk az olyan „hibrideket”, mint a testterápiás módszerek és a klasszikus pszichológia elemeinek ötvözetét. Bár egy depresszióval küzdő beteg pszichoterápiával megszabadulhat levertségétől, a terápiás folyamatot a testmozgásokkal támogatva sokkal könnyebben kijön a gödörből. És fordítva is igaz lehet: egy balesetet szenvedett vagy műtött személy új testképének elfogadásához és életstílusának kialakításához lélektani módszerek nyújthatnak támogatást.

A pszichológiai módszerek között mindenképp érdemes megemlíteni az egyéni sors kérdését. Van a sorssal direkten foglalkozó módszer, mint az Eric Berne jegyezte tranzakcióanalízis egy ága, vagy a Szondi Lipót által kialakított Sorselemzés. De ilyen segítséget jelenthet a Hellinger-féle családfelállítás vagy a klasszikus családterápia is. A lényeg, hogy olyan mintát sikerüljön felfedezni az egyén életében, mely sorsszerű tendencia. Ezek legtöbbször elérhetetlenek racionális gondolkodással, és nagymértékben a családi beágyazódással értelmezhetőek. Egy egészségügyi szakember jegyezte meg a témáról, hogy tapasztalatai szerint a halál szinte teljesen független az egyén egészségi állapotától vagy a demográfiai esélyektől. Ha valakinek élnie kell, azt funkcionálisan nem létező tüdővel vagy éppen hiányzó gerinccsigolya csontokkal is megteszi – meglepően probléma- és tünetmentesen. A halál okát jelentő diagnózis és tünet pedig sokat elárulhat a személy családi szerepéről, gondoljunk csak a párja után haló özvegyre, vagy épp fordítva: a gyermekét éveken keresztül még felnevelő, egyébként halálos diagnózist és két hónapot kapott rákos anyára. A sorskérdéseket feszegetni nem feltétlen örömteli, hiszen alapvető, és addig kizárólagosnak tekintett értékekkel kell szembenéznünk, de mindenképp érdemes, hiszen sokkal nagyobb horizont nyílik előttünk, ami segít életünket minőségibb módon berendezni.