Légzéstechnikák

BreathingA légzéstechnikák egyetlen „módszer” köré épülnek, ez a belégzés-légzésszünet-kilégzés ciklikussága. Ezen belül az ütemet és mélységet változtatjuk, néha gyorsabban vagy lassabban lélegzünk – így különféle hatásokat érve el. A légzés létrehozhat komoly szorongást és félelmeket, feloldhat lelki és testi blokkokat, kiválthat eufóriát és mély egységélményt. A légzéssel befolyásoljuk a testbe bejutó oxigén és a kiengedett széndioxid mennyiségét. Ezen túl azonban az egész autonóm idegrendszerre is képesek vagyunk hatni, mely többek között az izomtónust, a szívritmust és a vérnyomást állítja be.

A légzés ereje a bevitt energiában, oxigénben rejlik. Ha a testi szöveteink ellazultak, és mentálisan nyitottak vagyunk, a teljes rendszert képesek vagyunk feltölteni, és új útra állítani. Ehhez a jóga öt energiaformát, ún. pránát különböztet meg. Az egyik a belégzés energiája (a prána), mely minden bevitelhez, minden olyan dologhoz kapcsolódik, amikor kapunk, töltekezünk. A másik a kilégzés (az apána), mely az elengedéssel, kiválasztással, megszabadulással kapcsolatos. A harmadik a vjána, mely az egész testet átjáró szöveti kapacitás, mely az előző kettő mélységét, vagy szélességét biztosítja. A vjána a légzések közti szünetekkel kapcsolatos energiaforma. A negyedik a szamána, mely az emésztés energiája, ami nagyon sokszor pangó, lefojtott állapotban van. Az ötödik az udána, mely a tudati emelkedést, és a befelé irányulást adja.

PranayamaEzen energiaformákkal dolgoznak a különböző légzéstechnikák, melyeknek az alapja a jógából ismert teljes légzés. (Ami nem tévesztendő össze a vitálkapacitással.)

A légzések módszereit alkalmazva elérhetünk hisztériás, kiborult állapotot, extatikus örömet vagy a kezdődő pánikroham feloldását. Az alkalmazás lehetőségei nagyon széles területet ölelnek fel: van, ahol daganatos betegségekben támogató terápiaként alkamazzák, másutt műtétekre felkészítésként, vagy épp hangulatzavarok ellen.

 Pozitív vélemény a légzéstechnikák alkalmazóitól

„Zöldhályogot észleltek nálam, ami valóban zavarta is a látásom. Megkérdeztem a jógaoktatóm, hogy mit tanácsolna az egyébkéntBreathing Techniques fokozatosan romló prognózishoz. Azt mondta, hogy a napi hosszabb pránájáma sokaknak segített már, különösen, ha a légzéstudatot az adott testrészen keresztül vezetjük. Kényelmes ülésben nekikezdtem a napi 1,5 órás rendszeres gyakorlásnak. Hosszabb kitartások nélkül végeztem a nádí sódhán 3. fokozatát. A belégzést a normál módon végeztem, a kilégzés során a tudatosságot viszont a szememhez kapcsoltam. A hathónapos kötelező kontrollon az orvos kissé zavartan nézegette az eredményt, mert nem volt semmi kóros. Azt mondta, hogy a következő kontroll után már biztosabban merné kijelenteni, hogy meggyógyultam. Így további öt hónapot pránájámáztam a következő vizsgálatig. Az eredmények teljesen negatívak voltak: az orvos szerint is megszűnt az – egyébként gyógyíthatatlan – zöldhályog!”

„Éjszaka, amikor nem tudok aludni, viszont a felkeléshez túl fáradt vagyok, sokszor órákig pránájámázom. Jól kipárnázom magam, feltámasztom a karom, tudatosítom, hogy most nem pusztán lélegzem, hanem pránát veszek magamhoz. Általában a nádi sódhán pránájáma 2. változatát gyakorlom. Egy óra pránájáma után rendkívüli könnyűségérzés jön. A pránájámával nagyon gyorsan lehet csodálatos tapasztalatokra szert tenni.”

„Abban a reményben kezdtem el jógázni, hogy a családi problémák által okozott feszültségeket jobban fogom kezelni. Kezdettől fogva sokat segített, de körülményeim rosszabbodása depresszióhoz vezetett. Nem voltam képes a rendszeres ászana gyakorlásra, de a légzőgyakorlatokat naponta végeztem – részben a napközbeni stressz oldására, részben a depresszió okozta álmatlanság ellen. A teljes jógalégzést sokat végeztem, a be- és kilégzés arányainak figyelését, és a légzésszünetek beiktatását. Biztos vagyok benne, hogy az orvos által felírt gyógyszerek mellett a légzőgyakorlatok nagyon sokat segítettek abban, hogy megszabadultam a depressziótól.”

 A légzés segítségével „kiszélesedik” az életfolyamat – így teljesebb kapacitással élünk. Ahogy az elefánt jóval hosszabban él, mint a lihegő kutya vagy macska, úgy a különbség a légzésükben megfigyelhető. A leghosszabban élő állatok közé soroljuk a teknőst, ami akár 20 percet is víz alatt tölt egy levegővel. A lassabb, mélyebb légzés egyenes arányban van az élethosszal, így nem csoda, hogy a fehér egér pihegése csak 2 éves élettartamot tesz lehetővé. A jógalégzések legtöbbje – bár nem kizárólagosan – szélesíti, mélyíti a légzést, s az egész szervezet működését hatékonyabbá teszi. Tipikus példa a hisztériás vagy a pánikroham, ahol mellkasi légzés felületességgel kapcsolódva örvényként rántja a rosszullétbe a beteget.

Swimming & breathingA légzés jelentőségéről akkor alkothatunk képet, amikor sportolói csúcsteljesítményekről van szó. Egyes futó-, úszószámokban a verseny során lelassuló, megálló sportoló kifáradása a savasodás jelensége. Ez akkor lép fel, amikor a sejtekben a cukrokat és zsírokat nem tudja a szervezet tökéletesen lebontani. Ugyanaz a jelenség lép fel, mint a nedves fa meggyújtásakor a kojtolás, a sejtben is melléktermékek keletkeznek a tökéletes égés végtermékei, a széndioxid és a víz helyett. A sejtben a melléktermék a tejsav, ami felszaporodva elnehezíti az izmok mozgását, és másnap fájdalmas ébredést okoz. Ha lenne elegendő oxigén a sejtben, tökéletes égés történne savasodás és lelassulás nélkül. Ebben is segítenek a jógalégzések: kezdetben a teljes légzés, rendszeresebb gyakorlást követően a fújtató légzés, a bhasztriká.

A mindennapokban az énekeseknél van elképzelhetetlen jelentősége a megfelelő rekeszi légzésnek, ami megalapozza azt a légoszlopot, aminek átütő és az egész teret betöltő hangzása van. Ez a légoszlop nagy erőt képvisel, és a hangot teltté és teljessé teszi. Rekeszi légzés hiányában lehet valakinek szép a hangja, de komoly énekesi karrierről nem érdemes álmodoznia 🙂

A megfelelő légzéssel több betegség/tünet csökkenthető, vagy teljesen feloldható. Az asztma nagy százalékban korrigálható a helyes, ellazult légzéssel. Az ekcéma tünetei is sokat enyhülnek a felületes légzés megszüntetésével. A magas vérnyomást ugyanígy tudjuk pozitív irányba befolyásolni megfelelő légzéssel. A fáradtság és kimerültség jeleként mutatkozhat meg a sóhajszerű, mély belégzés, és e mellett a hirtelen, szinte fújtató kilégzés.