A jövő pszichológiája

/in , /by

A klasszikus módszerek és tudás a jelen oktatási rendszerben gyorsan elavuló ismereteket fog jelenteni a pszichológiában is a 21. században világszerte. Mi várható a jövőben, mely tendenciák láthatóak már most is, amely a pszichológia és a segítő szakmák jövőjét alakítják?

Részben a pszichológiát is áthatja majd a mesterséges intelligencia (MI) térhódítása. Már most sok applikáció segíti a pszichológiai funkciókat, mint az alvás, a feszültségek visszajelzése, kognitív viselkedésterápia és hasonlók terén. Az okosórák egyre több ilyen visszajelzést adnak majd, és nem csak a sportolóknak segítenek.

Az egészségügyhöz kapcsolódnak azok az új felfedezések, melyek a mikrobiommal (régebben: bélflóra) foglalkoznak. Egyre több tudományos publikáció számol be a mentális betegségek és a felborult mikrobiom kapcsolatáról az elmúlt 15-20 évben. Az autizmus, bizonyos típusú szkizofréniák, és olyan karakterjellemzők, mint a bátorság és a gyávaság nagyrészben a beleinkben dől el. Ez megdöbbentő lehet első hallásra, de vannak sikeres terápiák, melyekben speciális étrenddel tudták egyensúlyba hozni az autista tüneteket. Ide kapcsolódnak a pszichobiotikumok is, melyek a lélektani funkciókat befolyásoló baktériumok (probiotikum) és az azok táplálását szolgáló élelmiszer (prebiotikum) szoros kapcsolatát mutatják az emberi hangulatok, a memória, a vágyak stb. felé. A jól megválasztott táplálkozás, és a szakértő tudás ezen a téren életmentő lesz sok esetben.

További kiaknázatlan terület a testterápiák, melyekből már több elérhető Magyarországon is. Itt az idegek és a szövetek (pl. fascia – izompólya kötőszövet) megfelelő kezelése segíthet a szorongások oldásában, és mélyebb nyugalmi állapot elérésében. Bizonyos technikák képesek megszüntetni a depressziót okozó idegi túlingerlést, melyben kimerül a szervezet egy idő múlva, és így esik letargiába. Része ennek a területnek a rezgések, vibrációk kiaknázása is, mellyel „meg lehet szólítani” bizonyos szerveket, akár az agyat is, és oldani a belső feszültségeket.

Már most vannak nagyon komoly eredményekkel büszkélkedő frekvenciaterápiák, melynek típusait is nehéz felsorolni. Ezekkel lehetővé vált a távgyógyítás, és nincsenek téri korlátozó akadályok. Műtét és egyéb invazív beavatkozások nélkül tudnak szerveket, szervrendszereket gyógyítani, köztük az ideg-, az immun-, a hormonrendszert is. Használatuk mind diagnosztikai, mind terápiás, mind rehabilitációs céllal komoly jövőt jósol ennek a szegmensnek.

A piacon szereplő tesztek, kérdőívek egyrészt várhatóan áttérnek az online, applikációs alkalmazhatóságra, másrészt bizonyos meglévő tesztek jelentőségüket fogják veszteni. Utóbbira példa a Rorschach-teszt, melynek tintapacás képei szabadon keringenek a neten, bárki által megtekinthetően, mely a teszt által mért eredményeket erősen torzítja.

Már komoly átalakuláson mentek keresztül az emberi kapcsolatok az MI és az internetes szolgáltatások kapcsán. A régi modell, melyben a tudás és a szokások az idősebb generációktól érkeznek a fiatalabbak felé, megfordulni látszanak. Egyben várható a tapasztalt idősek erkölcsi kereteinek átadhatatlansága, melyet az információ lüktetése kiszorít. E téren a mentális egészség erős kapcsolatban lesz a megszorításokkal, vagyis a kevesebbet netező gyerek kevésbé lesz instabil és befolyásolható, azaz mentálisan stabilabb, erősebb lesz. Rengeteg mentális betegség és perverzió is várható, melyeket bizonyos dokumentumfilmekben már megmutattak. Várható az online szexualitás elterjedése, s egyben a pornóipar által becsomagolt személytelenítés, mely szétzilálja az intim kapcsolatokat. Rengeteg kisebbrendűségi érzést plántálnak bele az emberekbe a szexualitással kapcsolatban a neten megjelenő tartalmak.

Az idegrendszeri fejlesztés lehetőségei várhatóan megnőnek, és bizonyos agyterületek, funkciók kiaknázása is lehetővé válik. Ez a jó hatás akár addig elmehet, hogy külső memóriatárolókon helyezünk el bizonyos emlékeket és információkat, valamint bizonyos funkciók chip beültetésével könnyen elérhetővé válnak. Hasonlóra már filmekben utaltak, és persze tarthatunk az elme-chipeket feltörni akaróktól is, melyek a legújabb vírusgenerációt és heckelést vetítik előre.

Fontos fejlődési mérföldkő lehet a spirituális fejleszthetőség segítése, mellyel meditatív állapotokat akár komoly mélységben is el lehet majd érni. Már most sok csoport van, akik ezt az éberséget gyakorolják például a tudatos álmodáshoz, és bizonyos mentális terekbe történő belépéshez. Természetesen erről is szóltak akcióval dúsított játékfilmek. A spirituális fejlődés központi mozzanata a befelé irányuló keresés és a belső munka, mely fokozatos gyakorlással eltávolodik az anyagi világtól és az érzékelhetőtől.

Vagyis sok módszer található a piacon, s a jövő pszichológusa mindezekből saját portfóliót tud majd összeállítani, s az ő szakértelme segíthet másoknak. A pszichoedukáció mind a családok, mind a segítő szakmák szakemberei számára kulcsfontosságúak lesznek.

 

Testkép, énkép, testterápia

/in /by

A testkép az énkép szerves része, sőt az alapja. Kialakulása a kora gyermekkorra nyúlik vissza. A testkép és a jó mozgás, megfelelő koordináció és térérzékelés a sportolók sikerének egyik legjelentősebb összetevője. Az énkép egy összetettebb működés: a testképen túl magába foglal egy sor magasabb szintű funkciót, úgymint motivációk, én-hatékonyság, viszonyulás a társas kapcsolatokban.

A testkép kialakulása az igen korai gyermekkorra tehető. Ismerjük azokat az újszülött csöppségeket, akik mindannyian voltunk egykor. Csak néznek a világba, de látszik, hogy nincs semmi fókusz, nincs lényegkiemelés. Pár hetes, hónapos korban kezd kialakulni a testkép azzal a mozzanattal, amikor a kimenő és bejövő információk találkoznak. Egész pontosan a mozgás, mint kimenő, és a látás, mint bejövő információ kapcsolódik. A pici gyermek már képes mozgatni a kezét és lábát, csak még koordinálatlanul. Egyfelől a szem behoz egy információt az agyba a baba arca előtt megjelenő baba-kézről, másfelől pontosan ugyanekkor születik egy kimenő információ, amely mozgató impulzust küld a kézhez, hogy mozduljon meg a levegőben. Nem kell hozzá sok ismétlés, hogy a babában tudatosodjon saját hatékonyságának csodája (MARTON 1970). Ez a kimenő és bejövő információk közötti kapcsolat fogja meghatározni a testünkről alkotott lehetőségeket, vagyis a testkép alapjait képzi. Ebben az időszakban egyúttal az is kódolva lesz, hogy milyen messzire terjed az énhatár, vagyis cselekvéseimnek és akaratomnak meddig terjed a hatása. Később, 1 éves kort követően, de még erőteljesebben 2-3 éves kor között e köré szerveződik az én mint a személyiség különállóságának és önállóságának princípiuma. Mindebben az „én”-nek nevezett rendszerben már helyet kaptak az alapvető, adott társadalomra jellemző értékek, mint például a bennünket körülvevő tárgyakhoz való viszony, vagy az emberi élet célja. Bár ezek nagy léptékű dolgok, de már ilyen korán beíródnak a személyiségünkbe.

A testkép tehát alapvetően meghatározza az énképet – még a születetten vakoknál is, de ennek részleteiben most ne merüljünk el. A saját test érzékelésének részletei ennek megfelelően egyediek. Vannak, akiknek kifejezetten jó a koordinációjuk, és azt teszi a testük, amit ők is szeretnének. És vannak olyanok is, akik darabosan és koordinálatlanul mozgatják a testüket – láthatóan koordinálatlanabb a belső kép és a külső megnyilvánulás.

A testtudatosság fokozatosan finomodik. Az első, néhány hetes korban megtörtént felismeréstől egészen az élet végéig fejleszthető. Hogy is történik mindez?

Kezdetben a testhelyzet változtatása a legnagyobb kihívás, hiszen még gyenge és koordinálatlan a csecsemő izomzata. A felülés és felállás már komoly mérföldkő a testtudatosság folyamatában. A járást követi az eszközök használata, itt mind a finom eszközökről (íróeszköz, evőeszköz), mind a durvábbakról szó van (kerékpár). Később elkezdődnek azok az iskolai finom mozgások, amelyekhez a kéz kifinomultsága nagyon szükséges. Ez az időszak egyszersmind a sportmozgások elsajátításának kezdete is, legyen szó eszközös sportról, vagy csak a testtel dolgozó mozgásformákról.

Az evőeszközök használatában több kulturális különbség is létezhet, a kézzel evéstől kezdve, a pálcikán keresztül, a kanál-kés-villa használatáig. A számítógépes játékok is segítenek bizonyos mozgások elsajátításában és a mozgáskoordinációnk csiszolásában. (Félreértés ne essék: nem támogatjuk a függést – az elektronikus technikánál sem.) Majd egy nagyobb ugrást jelent a mozgások és egyben a testkép finomodásában az autóvezetés megtanulása, mely mind a négy végtag, plusz a látás, hallás és tapintás koordinációján alapuló összetett művelet. Nagyjából ez a vége a mozgásaink fejlődésének, hacsak nem marad valaki aktív sportoló, és nem fejleszti folyamatosan a mozgásos repertoárját.

A jóga testtartások gyakorlása során sok olyan mozgást végezhetünk, illetve olyan testhelyzetet vehetünk fel és tarthatunk meg, amelyek teljességgel szokatlanok az idegrendszer számára, s ezáltal tréningben tartják az új testképi elemek beépülésének és finomodásának teljes folyamatát. Mindeközben nem teljesítményorientált a megközelítésünk, mely így a gyakorlóról „leveszi” a szorongás fölösleges terhét.

A finommozgások csiszolását több rendszer összehangolásával érhetjük el. Agyféltekei harmonizációval több részképesség zavar javul, és ehhez elegendő a mozgások oldaliságát jobban kiegyensúlyozni. A tudatosan keresztezett végtagok használata az első lépés e téren. A már említett jóga testtartásokon túl remek gyakorlat az egyszerű kúszás, mely mind a négy végtagot igénybe veszi, s eközben a folyamatos használattal koordinálni is kell őket.

Bonyolultabb, de remek eredményekkel kecsegtető gyakorlat a zsonglőrködés, például naranccsal vagy teniszlabdával. Itt a tárgyak eldobásának és elkapásának ritmusa mellett a térérzékelés is gyorsan fejlődik. Ezen túl a koncentráció látványosan javul, hiszen a gyakorlat közvetlen visszajelzést ad a saját teljesítmény szintjéről.

A szomatoterápiás megközelítések létjogosultságát támasztja alá a régtől alkalmazott módszer, melyet a vallások használnak. A keresztény olvasó szemeinek mozgatása folyamatos koncentrációt ad a használójának az ima során. A „módszer” elterjedtségét mutatja, hogy a kereszténységen túl a muszlim, a hindu, stb. kultúráknak is szerves része. Itt kiemeljük a test (ujjak mozgatása) mentális folyamatokat (koncentráció) támogató hatását.